Az ötlet nem egy üzleti tervből született. Hanem egy hír után, ami mindent megváltoztatott: megtudtam, hogy kisfiam születik.

A pillanatban egyszerre volt jelen öröm, izgalom és valami mély, nehezen megfogalmazható érzés: a vágy, hogy megőrizzem ezt a pillanatot. Hogy legyen valami, amit később a kezébe adhatok – ami valóságos, kézzel fogható, mégis magában hordozza mindazt, amit digitálisan rögzíthetünk: hangokat, képeket, gondolatokat.

Innen indult az EmlékPalack. Egy ötletből, ami lassan küldetéssé nőtte ki magát: hogy a digitális tartalmakat újra személyessé tegyük.

Mert ma, amikor mindent fotózunk, rögzítünk, megosztunk, valójában egyre kevesebb dolog marad velünk. Az emlékek elillannak a felhők között, a legfontosabb pillanataink pedig egy idő után elvesznek az adatok tengerében.

Mert hiszem, hogy a technológia akkor szép, ha közelebb hoz minket egymáshoz. Ha egy QR-kód mögött nem csak bitek vannak, hanem egy hang, egy nevetés, egy levél, egy arc — valami, ami igazán mi vagyunk.

Az EmlékPalack erről szól. Arról, hogy a digitalizált világban is megőrizhetjük az emberit. Hogy a legfontosabb pillanatainkat nem csak megosztjuk, hanem megéljük, elrakjuk és újra elővesszük, amikor szükségünk van rájuk.

Mert a feszültség, a rohanás és a zaj között is van hely a csendnek, a szeretetnek, és az emlékezésnek.
Éljünk befelé is, ne csak kifelé.

Az EmlékPalack ezt az érzést palackozza be — hogy amit ma megőrzöl, az holnap újra életre kelhessen.